Akár egy laza nyáresti filmbe is elmenne levezető poénként az, ami nemrég történt velem. Miután az ember rutint szerez az őszülés gátló tonik felvitelében, hajlamos túl gyorsan végezni, az egyébként még ráérősen is mindössze néhány percig tartó műveletet, s persze ebből finoman szólva is kellemetlen szituációk születhetnek.
Történt ugyanis, hogy a hétvégén családostul meglátogattuk az anyósomat, pontosabban ez volt a terv. Reggel persze ment, ami ilyenkor menni szokott: kisebb káosz, amit a gyerekek néhány idegölő visítással spékelnek meg. Tusolás után gyorsan felvittem a tonikot a hajtöveimre, aztán végre összepakoltunk, és irány Gyula.
A hosszú vezetés után mindig jól esik egy kis kikapcsolódás (aki ismeri a 44-es utat, azt tudja, hogy itt aztán figyelni kell, különben újabb „őt is hazavárták tábla” készülhet). Most is, mint majdnem mindig, megérkezés után már kaptam is össze a cuccomat, hogy elugorjak a méltán híres Gyulai Várfürdőbe.
Már éppen búcsúzkodtam, amikor az anyósom odaszólt, „Te fiam, mi az a barna folt ott, az arcod bal oldalán?” Először néma csend, aztán rohanok a legközelebbi tükörhöz, s akkor esett le a tantusz. Persze, ha olvastad a korábbi bejegyzésemet, akkor most már valószínűleg Te is sejted, mi történt. A reggeli rohanásban kicsit lefolyhatott az őszülés gátló tonik, ami aztán szép kis foltot hagyott. Ugyanis a Reparex fényérzékeny anyagokat tartalmaz, melyek, ha nem a hajgyökerekhez kerülnek, akkor oxidálódnak. (Egyébként írták is a tonikhoz tartozó utasításban, hogy nem ajánlott közvetlenül lefekvés előtt használni, mert az ágyneműn is nyomot hagyhat, amit egy rövid hajszárítással érdemes kivédeni.)
Lényeg, hogy gyorsan nekiestem egy vizes törölközővel a foltnak, és néhány erőteljes mozdulattal eltüntettem az apró „szépséghibát”. A feleségem persze jót mulatott mindezen, én meg szépen megköszöntem anyósom figyelmességét, és arra gondoltam, hogy de jó, hogy még a strandolás előtt fény derült minderre. Lehet, hogy egyébként vizslató szempárok követték volna a termálos kikapcsolódásomat :-)