Mi tagadás, az első blogbejegyzés óta jó pár hónap telt el. Visszaolvasva egyrészt újfent szembesültem általános szkepticizmusommal, no meg azzal is, hogy mint oly sok mindent, a tartós megfiatalodásomat is a feleségemnek köszönhetem.
Mert végül is ő volt az, aki anno meglepett a tata-pakkal, amiben az őszülés gátló tonik is benne volt. Persze csak hónapokkal később került elő, de ez most már tulajdonképpen nem is számít. Az eredmény magáért beszél: a napi kenésről most már átálltam a heti 1 fixre, ami a szombat reggeli nap. Olykor, ha eszembe jut, akkor azért bekenem hétköznap is egyszer, de ami a lényeg, hogy a heti 1-2 „kezelés” elegendő ahhoz, hogy visszakapjam és megtartsam 10 évvel ezelőtti önmagamat legalábbis, ami a fejem búbját illeti.
Azóta több pozitív élmény is ért, legutóbb például egy konferencián, amikor egy jó 2 éve nem látott cégvezető „haverommal” futottam össze. Megdöbbentő volt, mert ő ezen idő alatt lényegében teljesen megőszült, miközben én az eredeti hajszínemet „őrzöm”. Sokat beszélgettünk, s aztán az esti második pálinka után szóba került a 40-es férfiak közt gyakran felbukkanó öregség téma.
Ő meg erre elkezdett „udvarolni”, hogy én milyen jól nézek ki, miközben ő megőszült, én még barna vagyok, rajta van 20 kiló felesleg, rajtam meg talán 3-4. Bevallom jól esett ez a fajta elismerés, aztán persze elárultam a titkot. Meséltem Neki arról, hogy hetente legalább kétszer lejárok edzeni, meg a gyerekeimmel együtt is próbálok minél többet sportolni, mozogni, s ezzel párhuzamosan egészségesebben táplálkozni. „Na, de az őszülés? Az én életem olyan stresszes!” – mondta. Mi tagadás az enyém sem éppen sétagalopp, de beavattam a titkomba. Azóta ő is elkezdett használni őszülés gátló hajtonikot, így a következő találkozásra már valószínűleg ő is visszanyeri eredeti hajszínét, ha van benne némi kitartás. S talán még sportolni is nekiáll, hogy ő is letagadhasson legalább 5-8 évet.
